Az euró története

Igény az integrációra

Ugyan a második világháborút követően megszaporodó kereskedelmi integrációk létrejötte különböző célokra vezethető vissza, azt mindről elmondhatjuk, hogy kedvezően hatottak a résztvevő országokra. Ebben az időszakban alapult meg az Európai Unió elődjének mondható Európai Gazdasági Közösség (EGK) is, mely az európai egység gondolatát hivatott népszerűsíteni, mindemellett egy súlyosabb nemzetközi szerep elérését tűzte ki célul, felvéve ezzel a harcot az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió korántsem elhanyagolható befolyásával.

A tizenegy úttörő

Az ezt követő 1992-es Maastrichti Szerződés által deklarált Európai Unió végül 1999-ben szánta el magát, hogy az immár tizenöt fővel büszkélkedő együttműködés bevezesse a közös valutát, az eurót. Mivel a korábban Gazdasági Monetáris Unió (GMU) által meghatározott feltételeket tizenegy tagállam tudta teljesíteni, így első körben Belgium, Németország, Spanyolország, Franciaország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Portugália és Finnország vezethette be az eurót.

Láthatatlan valuta

Bár már ebben az évben el is kezdték az euróérmék és -bankjegyek gyártását, az első három év folyamán még csak láthatatlan valutaként működött, mivel csak számlapénzként és elektronikus kifizetésekre használhatták. Azonban már ekkor is komoly feladatot jelentett az euró kezelése, melynek fő céljaként az árstabilitás fenntartása lett kitűzve, ezáltal előre mozdítva a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést. Ezt a terhet az 1998 júniusában létrehozott Európai Központi Bank vállalta magára, melynek székhelye mai napig Frankfurtban (Németország) található.

Az euró fizikai formát 2002-ben öltött, beindítva ezzel a történelem eddigi legnagyobb készpénzcseréjét. Bevezetésének szigorú feltételrendszerét (mely olyan makroökonómiai mutatókat foglal magába, mint az árstabilitás, rendezett és fenntartható államháztartás, árfolyam-stabilitás és hosszú lejáratú kamatlábak) Görögországnak sikerült tizenkettedikként teljesítenie, így ebben az évben elsők között lehetett, aki nemzeti fizetőeszközét első körben csak kiegészítve, eurót kezdett használni.

Fej vagy írás?

Ahogy a mondás is állítja, minden éremnek két oldala van, ez alól az euró sem kivétel. Rendelkezik egy úgynevezett egységes valamint egy nemzeti oldallal. Írásos oldala már 1996-ban alakot öltött, amikor is Luc Lucyx, a Belgiumi Királyi Pénzverdében dolgozó belga éremtervező megnyerte az EU által közös hátlap tervezésére kiírt versenyt. Érdekesség, hogy ezen az oldalon a művész nevének kezdőbetűi is fellelhetők. Nemzeti oldala viszont annál egyedibb, tekintve, hogy tagállamonként változó megjelenést kapott. Ez persze nem szűkíti le egy érme felhasználási lehetőségeit, ne essünk kétségbe, hogy csak olasz euró van nálunk, miközben Franciaországban állunk sorba egy gömb fagyiért.

Eurózóna bővülése

A monetáris unió elérésére törekedve valamennyi uniós tagállamnak be kell vezetnie a közös valutát. Ez alól az egyetlen kivételt Dánia jelenti, aki csatlakozásakor élni kívánt az ún. önkéntes kívülmaradás lehetőségével, így mentesült az egységes európai fizetőeszköz bevezetésének kötelezettsége alól. Az euró bevezetését a Maastrichti Szerződés nem köti egy általános menetrendhez, minden ország szabadon dolgozhatja ki saját stratégiáját az euró adaptációjára.

Tizenharmadikként Szlovénia csatlakozott az övezethez 2007. január 1-jén, majd egy év múlva Ciprus és Málta, 2009. január 1-jén Szlovákia, 2011. január 1-jén Észtország, 2014. január 1-jén Lettország, 2015. január 1-jén pedig Litvánia is belépett ezzel tizenkilenc államra bővítve az eurózónát. Akik még nem váltak meg nemzeti valutájuktól, mert még nem sikerült teljesíteniük a szükséges feltételeket, azok a bolgárok, a horvátok, a csehek, mi, magyarok, a lengyelek, a románok, valamint a svédek.

Euróövezeti csúcstalálkozók

Az euróövezeti csúcstalálkozó első ülésére 2008. október 12-én Párizsban került sor, Nicolas Sarkozy, francia elnök kezdeményezésére. Erre azért is volt égetően nagy szükség, mert az euróövezettel kapcsolatos kérdések politikailag és gazdaságilag is kihatnak valamennyi uniós országra. Az évente legalább kétszer megtartandó ülésen olyan stratégiai iránymutatásokat dolgoznak ki, melyek elősegítik a tagállamok szakpolitikai döntéshozatalában az euróövezeti dimenzió figyelembe vételét.

Az euró szerepe a nemzetközi kereskedelemben

Míg vannak országok, akik nem ragaszkodnának ahhoz, hogy nemzeti fizetőeszközüket az euró váltsa le - így például hazánk is -, mások úgy is igényt tartanak rá, hogy nem tartoznak az Európai Unióhoz. Monetáris megállapodással jelenleg is korlátozott mennyiségben ugyan, de jogosult euróérmék verésére Monaco, San Marino, Andorra és a Vatikán. Említett megállapodás nélkül, a megszűnt német márka (DEM) helyett elfogadják Koszovóban és Montenegróban, de a 2009 óta hivatalos pénznemmel nem rendelkező Zimbabwéban is fizethetünk euróval. Ezen kívül a nemzetközi kereskedelemben is egyre nagyobb szerepet kap az európai valuta. A nyersolaj-kereskedelemben eddig USA dollárban történő tranzakciókat Irán már 2007 óta euróban óhajtja elfogadni, továbbá 2009 októberében a legnagyobb közel-keleti termelők mellett Kína, Oroszország, Japán és Franciaország is arról egyeztetett, hogy a dollárt egy valutakosárra cseréljék, melyben előkelő szerepet kapott az euró is.